nemek harca.

Susan B. Anthony
Lucretia Mott 
Elizabeth Cady Stanton 


Tudjátok, hogy kik ők?! 

Nekik köszönhetjük, hogy vannak csodálatos pénztárcáink, amiben tarthatjuk a saját, jól megérdemelt pénzünket, amiért megdolgoztunk, mert dolgozhatunk.

Neeem, ők nem feltörekvő divat tervezők. 
Sokkal többek. 
Mondhatni, hogy ők a női feminista mozgalom alapítói. 

A Declaration of Sentiments -et tanítani kéne, hiszen az a mi Függetlenségi Nyilatkozatunk. Kérvényezték benne az oktatáshoz, munkához, szavazáshoz való jogunkat (amit, csak 1920ban kaptak meg az amerikai fehér nők((később, mint a fekete ferfiak))) .


Aztán sok-sok szenvedés árán, végre eljutottunk oda, ahol vagyunk és a 21. századi Európában a női nem elnyomása minimálisan érzékelhető ( például, ha kevesebb fizetést kap, mint egy férfi ), de szerencsére már túl vagyunk a drasztikus különbségeken. 

Sőt.   
Talán néha páran át is lépik  a határt.

De először is, tisztázzunk valamit. Attól, hogy egy nő céltudatost, karrierista, vagy előbb akar pénzt szerezni, aztán családot, az nem jelenti azt, hogy feminista. Az csak annyit jelent, hogy ő ilyen ember és mások az értékei. 


Furcsa harcok zajlanak mostanában a két nem között. 
A nőknek még mindig kevés ami van, nem értik, hogy miért ne lehetne mindenkiből tűzoltó, vagy miért akkora dolog, hogy az apuka marad otthon GYESen? 

Azért, mert vannak kialakult szerepek. NE döntsük fel azt, ami jól működik! 

Van a férfi, meg van a nő. 
Mindkettő okos és értékes és ugyanannyit érnek. 
SENKI NEM KEVESEBB, MINT A MÁSIK, DE NEM IS TÖBB. 

(Persze, hogy mi szenvedünk havonta 5 napot, aztán meg kitudja hányszor 9 hónapot és egy fiú se bírná ezt ki, de azt mondják, az élet csak annyi nehézséget ad, amennyit el tudunk viselni ;)

Az az igazság, szerintem, hogy néha kicsit túlvállaljuk magunkat. Tudjuk, hogy képesek vagyunk elhúzni az asztalt, ha éppen lakberendezői vágyak törnek ránk és épp ezért nem is engedjük, hogy segítsenek nekünk a fiúk. Mert megtudjuk csinálni. 

Így hát ők elfogadják és következőre meg sem kérdezik... mi pedig a másnapi kávé közben a barátnőinknek sírunk, hogy "annyi nem volt benne, hogy megkérdezzen" 

Amikor éppen egyik költözésem közepén voltam és már mindent elrendeztem, csak egy lámpába kiégett a körte és ki kellett volna cserélni. Aztán amikor jött  a barátom és megkértem szépen, hogy segítsen nekem mert én nem tudom megcsinálni, egyből jött az" úrsitennők..." nézése, de megcsinálta, adott egy puszit és azt mondta, hogy "én így is szeretlek". 

De persze hogy egy égőt ki tudok cserélni. Csak... a fiúknak érezniük kell, hogy szükség van rájuk. Bennük erősíteni kell azt, hogy mi vagyunk gyengébb nem. De nem azért, hogy kevesebbnek tűnjünk a szemükben, hanem azért, hogy jobban kimutassák a szeretetüket. 

Mert gondoljatok csak bele... Elvárjuk, hogy kinyissák nekünk az ajtót és beengedjenek. Mert nők vagyunk. Elvárjuk, hogy minden nap megdicsérjenek, hogy milyen csinosak vagyunk. Elvárjuk, hogy forró fürdőt, meg gyertyafényes vacsorákat csináljanak nekünk. 

Mert ezekre szükségünk van.
Mert lányok vagyunk.

És higgyétek el, a fiúknak meg pont az hiányzik, hogy bizonyíthassanak. Persze, azt mondják, így mennyivel könnyebb nekik, de biztos vagyok benne, hogy lassan-lassan rájönnek, hogy kezdik elveszíteni a hatalmat... 

Talán az elmúlt évek legborzalmasabb próbálkozása, az úgy nevezett "gender mainstreaming" ideológia bevezetésének kísérlete volt. Hogy ez miből is áll? 

A meleg szervezetek és a gender-feministák szerint, a nem csupán a társadalom terméke. Azaz, attól függetlenül, hogy mid van a lábad között, csak a családod és a közvetlen környezeted nevelt fiúnak, vagy lánynak. Az oviban lévő kisgyereknek nem mondják, hogy jön érted apa vagy anya, esetleg ha nagy leszel akkor férj /feleség leszel, mert ezek túl konzervatív kifejezések és a nemedet ezentúl te választhatod meg, ha nem tetszik, akkor meg is változtathatod.

 Az leszel, ami akarsz. 

Szóval erre már úgy gondolom, hogy nem lehet mit mondani. 

Mindenki úgy van jól ahogy van. Bár itt vagyunk a 21. században és a feminizmus kérdése már nem minden újság címlapján szerepel, de jelen van máshol, mindenkinek a saját életében, sőt majd egyszer a mi gyerekeink jövőjében. 


Lehet, hogy nem modern a gondolkodásom, de a férfi maradjon férfi, úgy ahogy megszoktuk, a nő meg legyen nő. 
(mert valakinek tökéletesnek is kell lenn;))