Előszó.

"Be a woman for a cause, not for applause"

Valahol itt kezdődik minden. Amik mi vagyunk. Aminek lennünk kell. 

Csak az okot kell megtalálni... De vajon az igazi nőiességnek van oka?
Mitől nő egy nő?
Természetesen most nem a cicikre gondolok. 
(bár kétségtelen, hogy néhány férfi számára nem jelentünk többet) 

Egy nő attól nő, hogy annak érzi magát. 

Nem attól, hogy divatosan öltözködik, hetente jár fodrászoz, meg kozmetikushoz. Ez inkább kétségbeesett vágyakozás azért, hogy igazi nőnek tartsák. 

Itt álljunk meg. 

Az ilyen nő, csak megfelelni akar a környezetének, meg a pasijának. Ez a nő még soha nem nézett igazán tükörbe. 
Megnézte a sminkjét, a haját és az alakját... De a saját szemeit még sose. Nem veszi észre, hogy már nincs ott valamit... Az a láng, ami megkülönböztetné őket másoktól. S "ez a nő" talán mindannyian vagyunk. 

Ott kezdődik a történet, hogy 13 évesen, amikor megvettük az első tinimagazinunkat, elhatároztuk, hogy olyan lányok leszünk, akik megszerezhetik az egész világot, na meg az összes férfit benne. Persze, csak játszani egy kicsit, mert 23 évesen már a szőke herceg feleségei leszünk, aki természetesen bradpitt hasonmás. 

Lányok, az az igazság, hogy jól kezdtük! 

Mert akartunk valamit. 

De hol rontottuk el...? 

Ott, ahol először csalódtunk. Mert akkor jöttünk rá, hogy mégsem lehet a miénk a mindenség. 

És egy pillanat alatt letértünk a nőiesség felé vezető útról... Mert nagyon könnyű elfelejteni a célunkat. 

De vissza kell térni. Igazi nőnek kell lenni. S ezt úgy kell elkezdeni, hogy elkezdünk magunkért tenni. 

Mert mi úgy érezzük jól magunkat.  Nem másokért. 

Elfogadni, megszeretni, elhinni és megvalósítani. 


El kell fogadni magunkat olyannak, amilyen vagyunk. El kell fogadni azt, hogy az élet attól reális, hogy hibázunk. Mindenkivel megesik nem? 

Csak fel kell venni a magassarkút és tovább tipegni... 

Meg kell szeretni magunkat. Vagyunk amilyenek vagyunk. Kit érdekel, hogy ki, mit mondd? 
Ha én így érzem jól magam, akkor így is vagyok jó. 

El kell hinni, hogy képesek vagyunk nőnek lenni legbelül, hogy le tudjuk győzni a saját magunk által felállított falakat. 

És végül meg kell valósítanunk a saját nőideálunkat. Önmagunkat.  
Nőnek lenni nem egy természet adta állapot, hanem egy életérzés. 

Mi képviseljük a szépséget, a szeretetet, a szerelmet. 
Ezért születtünk, hogy megőrizzük ezeket az értékeket. 

Gondoljatok csak bele, ha a férfiakra lenne bízva, hol tartana a világ...? 

Tegyünk hát magunkért. 

Ismerjük be, hogy fontosak vagyunk. 

S mind ezek után nézzünk bele a tükörbeés vegyük észre, hogy valami újra pislákol a szemünkben... 
És képesek vagyunk mindenre. 

Aztán ezek után persze jöhetnek a ruhák, a sminkek meg az illatok... és az összhatás tökéletes lesz. 

A nőiességet tudni kell viselni. 


Marilyn Monroe, Audrey Hepburn, Greta Garbo, sőt még a milói vénusz is azért fogta meg a világot, mert ők büszkék voltak arra, akik. 

És azt mondják, ha valakinek egyszer már sikerült, másnak is fog.

Miért ne mi lennék azok? ;)