Ami nekünk felfoghatatlan. De azt hiszem, nekik is. Néha egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy a férfiak és a nők gondolkozása hogy lehet annyira de annyira ellentéte egymásnak. Nem arra gondolok, hogy nekik zöld, nekünk mentaszín, vagy a csodás ruha nekik egyszerűen "ezmegmi?". Nem. A lényegre gondolok. Egy kapcsolatra. A két nem egymással való viszonyára. Miért látjuk annyira máshogy a dolgokat, amiket megélünk?
Kezdjük azzal a dologgal, hogy ők sose lehetnek hibásak. De tényleg. Ők tökéletesek, ahogy vannak, mindent jól csinálnak és mindig nekik van igazuk. És nekünk soha. Én már rájöttem, ha egy vitában mi nyerünk, akkor már csak ránk hagyják, hogy jól van, az van amit mondunk. De sose gondolják komolyan. Egyszerűen nem megy nekik. A másik kedvenc szituációm, amikor egy veszekedés után jön az a bizonyos vihar utáni csend, ő a szobában, én a fürdőben az elkenődött szemfestéket hozom helyre és mire bemegyek, mintha semmi sem történt volna.
Ugyanolyanok, mint előtte. ha megkérdeznénk őket, hogy amúgy min veszekedtünk, higgyétek el, nem tudnák. Nem azért, nem fontos... csak nem a lényeg. Persze mi még két hétig azon gondolkozunk és meg vagyunk bántva. Ők annyira mélyen elrejtik az érzelmeiket és nem ismerik be maguknak, hogy ez a fogalom egyáltalán létezik, hogy amit valójában kimutatnak, az számunkra már csak felszínesen jön át. Nekünk viszont ez mindig az első helyen szerepel. Érzelmi alapon hozunk döntéseket, az alapján vásárolunk még ruhákat is például, hogy melyik áll közelebb a szívünkhöz. Meg őszintén, mindent az alapján teszünk.
Vegyünk egy konkrét példát. Az ismerőseim között mostanában többen is gondolkoznak külföldi tanuláson, de úgy, hogy van valaki, aki itthon szereti őket... Az egyik fiú, a másik lány.
A lány marad. A fiú megy. De igaziból nem tudom, melyik a jobb. A fiúk a jobb jövőt és a jobb lehetőséget látják és helyezik előtérbe, a lányok pedig azt, hogy most boldogok és szerelmesek és ezt nem adják fel, pedig tudják jól, hogy a jövő bármit hozhat...
De miért vagyunk mi ilyenek és miért olyanok ők? Mert a férfiaknak más az értékrendje egyszerűen. Az igazság, hogy ők sokkal könnyeben élnek nélkülünk. Mert nekünk mindig kell valaki, aki átölel, akire esténként gondolhatunk...
Ők meg elvannak enélkül is, vagy legalábbis nem hajlandóak tudatosítani magukban ezeket a dolgokat.
De nekünk mégis mindig ez az első. Mert nálunk a szív irányít.
Mi a szeretetért élünk, ők pedig a túlélésért.
Csak ezt nekünk olyan nehéz megérteni.
Talán nem is lehet, de még csak megtanulni sem.
Csak elfogadni. Mert az a legnagyobb képességünk, hogy meg tudjuk ezt tenni. Ebben nekünk kell változni. Nem könnyű, de azt hiszem, muszáj.
Ők is mások és mi is mások vagyunk. És talán, ha nem így lenne, nem is szeretnénk őket annyira...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése